azok a boldog szép napok

azt mondják minden vég egyben egy kezdet is…

furcsa párhuzamra lettem figyelmes. a szomorú események (pl. temetés) és a vidám események (pl. keresztelő) közöttire. teszem azt mindkettőre készülünk, szépen megmosakodunk, megigazítjuk a frizuránkat, parfüm, stb., izgalommal a gyomrunkban komoly arckifejezést és szép ruhát öltünk.

egyetlen különbség talán az, hogy a jó dolgok, a kellemes események érezhetően magukban hordozzák a még jobb esélyét, ami lényegében az izgalom tárgya, addig a rossz dolgokat hajlamosak vagyunk nem dramatizálni, mondhatnám azt is, hogy sokkal objektívebben tudunk rá készülni. nyilvánvalóan mindkét esetben sülhetnek el jól és rosszul is a dolgok és ennek tükrében a fenti sorok merő spekulációnak tűnnek, de azért mégis csak furcsa a párhuzam a kettő között. valahogy azt az érzetet kelti, hogy a két dolgot csak egy könnyű fátyol választja el egymástól. a jó dolgok rosszá válhatnak és rosszak jóra. nincs értelme különösebb jelentőséget tulajdonítani neki, hogy kis erőlködéssel, nézőpont facsarással megláthatjuk egyiket a másikban és másikat az egyikben.

ying és yang örökös körforgása az életáram sodrában.

békét a szívekbe.