cafat

olyan vagyok,
mit széttépett képek
a szemeitek
értetlen néznek
én csak szét vagyok
én csak részlet
a mindenben elveszett
hontalan részeg
cafat
gyomromon görcs rág
a hiány araszol
a torkomig kúszik
minden cseppje forr
hová lett a jövő
az áldott utókor
figyelmet ha kérek
közöny válaszol
cafat
megalázva
terád várva
minden tollam
kicibálva
önkezemmel
önfejemmel
végzek mára
az életemmel
cafat
becsületes szajha
csókot vár az ajka
a rádióból is csak
a borzalmat hallja
bölccsé érett
balga fojtva ölel karja
igaz csókra várva
fetreng lenn a sárban

némber verse