Zoszima gyertyája

Tíz dermedt mezítlen ujj hever egymáson
összekulcsolt keze akár egy halotté
Közel a gyermekhez távol csillagoktól
szorgos szívbe hátrált hit rémületével
csorduló szőlőszem vér íze a szánkon
féltjük és siratjuk a rettegők testét
halálba simulva nézték könnyeinket
hatalom mámora kés keres csecsemőt
pokol és mennyország osztozkodik rajtunk
képesek vagyunk-e vakság botrányában
jövendő gyermekünk arcát nélkülözni
mert színről színre csak égitestet látunk
barmokkal ácsorgunk szalmaszagú éjben
festett koporsóba rejtett rothadástól
s fölnyúló két kar közt képzeletté züllő
indulat és emlék haláltusájától
test a testünk szerint megmentesz-e minket
létünk istállója világvégi jászol
elménknek legszörnyűbb szemfényvesztése vagy
ha szánkba nem lehelt életet a szentség
Kezéből dereng föl a hideg viasz-fény
hajnalban fújja el Zoszima a gyertyát

Czigány György

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: