láncdarab

akkor is sírtak értem
kis vörös szırő korcs kutyák.
Velem üvöltötték át az éjszakát.
Most is érzem az ázott-kutya szagot,
mikor a hold az égre ráfagyott,
s nem akart eljönni a reggel.
Nyakukon lánc-darabbal
megtöltötték a szobát büdös meleggel.
Mondtam nékik, engem is ridegen tartanak,
s ha elmegyek, utánam sem marad
más, csak egy rozsdás láncdarab.
Még most is, ha mozdulok – csörrenek.
S ha ablakot nyitok,
a büdössel együtt kimegy a meleg.

aqua