lassan 2 hónapja

hiába nézek egy bloggot minden reggel. nem is tudom mit várok, hisz úgy is tudom, hogy szinte lehetetlen valamit ott találnom, de mégsem tudok elszakadni ettől a szokástól.

nézem az utolsó szomorkás bejegyzéseket, majd bele-bele olvasok régebbiekbe

keresem azokat a napokat azokat az érzéseket, melyek akkor érintettek meg, mikor először olvastam őket. keresem a rejtett üzeneteket a boldogságot, a fájdalmat az érzelmet. jó belőle merítkezni, jó benne elmerülni, jó utána sóvárogni.

köszönet azoknak akik még írnak és ezzel megörvendeztetnek láthatatlan olvasókat köszönet azoknak akik életük kicsi szeletkéjét felajánlják, akik kitárulkoznak, akik lebegnek és akik menekülnek

písz

teardrop on the fire of a confession

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: