húsvétos szülinap

ugyan ma nem a húsvétos szülinapról, hanem a a klorofilbombás spagettiről akartam írni, amit a tegnap készítettem, de sehogyan sem jön létre a csatlakozás a telefonom és a számítógépem között, mint ama csodálatos dsida versben a vonatok között, így ez egyelőre elmarad. minden esetre a maradékot most ettem meg és finom volt. hogy mégis karakterbe fojtsam a bánatomat és másokkal együtt én is megemlékezzem az első bejegyzésről amely ebben a blogban született. már csak azért is, mert első alkalom, hogy ilyen sokáig írtam valahova, lebegtettem ezt a teret itt magamnak és magam körül.

aztán azért lett más is, lettek mások, akik csak úgy idetévedtek, először megrökönyödésemre, aztán meg csodálatomra. volt ami tetszett nem csak nekem de nekik is és volt amiben eltért a véleményünk. megismerhettem személyesen is őt, és őt és őt és másokat és nem utolsó sorban lett saját balerinám. büszke vagyok rá, ahogyan büszke arra is, hogy megéltem az elmúlt egy évet, amely nem volt könnyű. kifordulva egy házasságból, belecsöppenve egy kapcsolatba, ledöbbenve magamtól és másoktól, meghasonulva és mosolyogva, elmélkedve és üresen lebegve, de minden esetre továbbra is bukdácsolva a holnap irányába. nem vagyok elégedett, de pár dolgot sikerült elindítani, megoldani, megélni, a jövőt nem ismerem, de ha itt lesz, valahogy majd csak eltelik az is.

ilyenkor, nagypénteken mindig egy gondolat zümmög a fejemben, mely sok évvel ezelőtt szállt be oda. az Isten maga az ő félelmeivel igazolja azt számunkra, hogy nem szégyen az, ha fájdalmaid vannak, ha kétségeid, ha összetörsz, ha úgy érzed nincs tovább. mi lehet annál keserűbb, mint a kereszten kimondott mondat: Istenem, Istenem miért hagytál el engem. az apa a fiát, ahogyan közérthetően ábrázoljuk. de valójában önmagunkat.

mikor gyerek voltam és durcásan, a párnába fújtam a haragom a szüleim iránt, hogy sírással tegyem melankolikusabbá arra gondoltam, hogy vad kutyák támadnak rám és szüleim csak nézik, közönnyel az arcukon. ez mindig beindította a gépezetet és a feltörő könnyekben fel tudtam oldódni én is, hisz az elkeseredettség végső határán túl nem várhat már semmi rossz.

de ez a blog elsősorban a jó, szép érdekes dolgokról szól (azaz kellene szóljon), u.h. térjünk is vissza ide. mikor lőjek be egy statisztikát, ha nem most: volt már több, mint: 400 bejegyzés, 250 vélemény nyilvánítás, 11.300 látogató és még lehet nincs vége. na.

lehet. szép ünnepet mindenkinek.

 husvet.jpg

 

5 hozzászólás to “húsvétos szülinap”

  1. most mar azert nehogy neked is veged legyen. meg egy lehet szintjen se. es a spagettid hire megelozte a bejegyzesed. es legyen szep az unneped.

  2. fra angelico: noli me tangere

  3. köszönöm a jókívánságokat.
    majd igyekszem🙂

  4. epp az elobb irtam Timorol, s hat nem itt kotnyeleskedik. bezzeg.

  5. sok jó ember kis(n)helyen is elfér…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: