csak a zene

az egyik legnehezebb dolog a zenéről nyilatkozni. a blogban nem véletlenül foglal el egy jelentős helyet, ezt teszi az életemben is. az egész családom zenélt, zenél, műveli és szereti azt, nagyképüen mondhatnám, hogy évszázadok során végigkíséri őket. gyermekkorom egyik kedvenc emléke az, amikor nagyapám vasárnap délután előveszi a harmónikát és az udvaron a nagy cseresznyefa árnyékában a család dalol, vagy amikor az első bálra készülök és a varázslatos harmónika ismét előkerül, hogy megtanulhassam az egyet jobbra egyet balra lépéseit.

mivel mákoscsusza és balettka is megtisztelt egy – egy labdával így lehetőségem van arra, hogy két listát is készítsek. az egyik pár korszakot mutat be eddigi életemből, a másik pedig az elmúlt év felfedezettjei, melyek valamiért mély érzelmi értéket hordoznak magukban.

ez utóbbival kezdem, mert talán ez az egyszerűbb:

Bright Eyes – A Line Allows Progress, A Circle Does Not
CocoRosie – Beautiful boyz
Lamb-Gabriel
Massive Attack – Teardrop
Antony And The Johnsons – Hope Theres Someone
Katie Melua – Just Like Heaven
Santana – Soul Sacrifice
indzsoj

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: