olden in the air

a tegnap szemetelt az eső amint hazafelé baktattam egy fasorral övezet sétányon, a legszélső negyed egyik legvégső utcáján. az áporodott levegőt az a tipikus illat járta be, ami első lakáskereséseim alkalmával és azóta is sokszor megcsapott. valahol az áporodottság súlyos terhét viselő és a bűz határán ingadozó de nem gyomorforgató, csak úgy zavaróan kellemetlen szag. az amit hamar megszokik az ember és fáradtan nyugtázza az újjonan betoppanó felismerését, az amit a sokadik szellőztetés sem visz ki és a légfrissítő is csak ideig óráig tudja megváltoztatni, nem jobbra, csak másra. egy idő után úgy érzed, hogy nem is falak, a ruhák, a szekrények árasztják, hanem a te pórusaid. beléd költözött, te magad vagy ez az illat. más ízű az étel és az ital és kopottabb a tányér is, mint amilyen a tegnap volt. csodálkozol, hogy felkelt a nap olyan kellemes bizsergéssel árasztva el álomba meredt tagjaid, hogy a fű mégis zöld és a csapból tiszta víz folyik.  amikor a buszon ismét megérzed az illatot szokatlan melegséget, szorongást érzed, de az agytekervények hamar hatástalanítják a hirtelen ellenreakciót és nyugalommal veszed tudomásul, hogy az életet érzed, hisz a halálnak már más az illata. mikor hazaérsz és a zuhany alatt erre a kis intermezzóra gondolsz bárgyúan mosolyogva nyúlsz a szappan után és megpróbálod lemosni magadról nem csak a jelen és a múlt piszkát, de jövő félelmét is miközben a reklámban ígért szenzációt és a tengeri frissességet keresed nagyokat szippantva a nedves levegőből.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: