10 éve

a hétvégén ismét rájöttem és újratanultam pár dolgot az élettel kapcsolatosan:

az még mindig bonyolult és jé, a másoké is az, a mosoly az számít és a valahová tartozás is, hisz mindkettő biztonságot ad, az emberek nem változnak, legalább is nem sokat, a külső másodlagos érték, de elsőrendű céltábla, még mindig nem tudunk álarcok nélkül élni, elvárások még mindig vannak, ha mások is, de egy közös, nem igen tudunk/akarunk megfelelni, valami hiányzik, mindenkiből, rossz szokásokat nyertünk és hajat veszítettünk, fiatalok vagyunk, de már nem hisszük el, mulatni sem azt jelenti, mint régen és végül, nosztalgiázni csoportosan jó, a régi képek értékesek…

WHAT EASY USED TO BE
WHAT LOVE USED TO BE
WHAT DRUGS USED TO BE
WHAT T.V. USED TO BE
WHAT MUSIC USED TO BE
WHAT LUCK USED TO BE
WHAT ART USED TO BE
WHAT YOU USED TO BE

szőröstűl – bőröstűl

sztori

dog days

and i never wanted anything from you
except for everything you had and what was left after that too. oh.
happiness it hurt like a bullet in the back
struck from a great height by someone who should know better than that

the dogdays are over the dog days are gone
can you hear the horses cuz here they come
run fast for your mother and fast for your father
run for your children for your sisters and brothers
leave all your love and your longing behind you
can’t carry it with you if you want to survive

róluk itt, myspace itt, oldaluk pedig ez