10 éve

a hétvégén ismét rájöttem és újratanultam pár dolgot az élettel kapcsolatosan:

az még mindig bonyolult és jé, a másoké is az, a mosoly az számít és a valahová tartozás is, hisz mindkettő biztonságot ad, az emberek nem változnak, legalább is nem sokat, a külső másodlagos érték, de elsőrendű céltábla, még mindig nem tudunk álarcok nélkül élni, elvárások még mindig vannak, ha mások is, de egy közös, nem igen tudunk/akarunk megfelelni, valami hiányzik, mindenkiből, rossz szokásokat nyertünk és hajat veszítettünk, fiatalok vagyunk, de már nem hisszük el, mulatni sem azt jelenti, mint régen és végül, nosztalgiázni csoportosan jó, a régi képek értékesek…

WHAT EASY USED TO BE
WHAT LOVE USED TO BE
WHAT DRUGS USED TO BE
WHAT T.V. USED TO BE
WHAT MUSIC USED TO BE
WHAT LUCK USED TO BE
WHAT ART USED TO BE
WHAT YOU USED TO BE

szőröstűl – bőröstűl

sztori

dog days

and i never wanted anything from you
except for everything you had and what was left after that too. oh.
happiness it hurt like a bullet in the back
struck from a great height by someone who should know better than that

the dogdays are over the dog days are gone
can you hear the horses cuz here they come
run fast for your mother and fast for your father
run for your children for your sisters and brothers
leave all your love and your longing behind you
can’t carry it with you if you want to survive

róluk itt, myspace itt, oldaluk pedig ez

párnacsata

volt. a bányászjárás emlékére.

infók itt, kép itt

idegen búcsú

most írt egy barátom akivel 2 éve naponta levelezek, hogy most már személytelennek tartja ezt és egy ideig, vagy talán soha többé nem ír. hmmm…..szomorú

az intellektus

Un intellectuel est une personne dont l’activité repose sur l’exercice de l’intelligence, qui s’engage dans la sphère publique pour faire part des ses analyses, de ses points de vue sur les sujets les plus variés ou pour défendre des valeurs, et qui dispose d’une forme d’autorité.

via http://emigal.ro/

filmfesztivál

végetért az idei kolozsvári filmfesztivál, azaz erdélyi, bocsánat, nemzetközi.
jó volt. láttam jó filmet, jó koncert és remek hangulat is volt. egy hétig filmes város lettünk, sok mosolygós, más filmről ismerős arc, nyüzsgő mozi előterek és üres kávézók.

nos

az elmúlt  hónapok a (már-már) szokásos eklektikus módon alakultak.

végeredményben  most már van lakásom és munkám, még ha mindkettővel akadnak is kisebb-nagyobb gondok.

daydreaming

a szebb jövőről, a szebb jelenről és a szebb múltról.

I start fires.

képek és hangok

 http://www.gillesalonso.com