and i never wanted anything from you
except for everything you had and what was left after that too. oh.
happiness it hurt like a bullet in the back
struck from a great height by someone who should know better than that
the dogdays are over the dog days are gone
can you hear the horses cuz here they come
run fast for your mother and fast for your father
run for your children for your sisters and brothers
leave all your love and your longing behind you
can’t carry it with you if you want to survive
még a Gathering kapcsán találkoztam vele és az új projektjével. feliratkoztam a hírlevélre és időről időre kaptam az értesítőket és a mintákat az új albumról.
ma jött a hír, hogy elkészült az anyag és az oldal is.
milyen jó vagy te, aki ha el is tévelygek tőled utána hozzád mindig visszajöhetek és újra és újra meg tudsz lepni és változtatni.
mikor egyik ismerősöm elhívott a jazz fesztivál zárónapjára, mely furcsa mód hétfőre esett még nem számítottam semmi különösre. egy unalmas munkanap kellemes befejezésének ígérkezett, mely a régi fesztiválok ízéből remélhetőleg visszaad valamit.
késve érkeztünk és meglepetten tapasztaltam, hogy a színpadon nincs csak egy zongora, az is kopott, nem a konzis Steinway, meg egy pofa, érdekes narancs ingben.
már az első futamok a székbe szegeztek, olyan elemi erővel és olyan ősi durvasággal nyúlt a sokszor halott művekhez, a kellemes azaz inkább kényelmes élmény helyet megrázót hagyva maga után. a terem piszmogni sem tudott, mindenki egyenes háttal és a meglepetéstől pislogva hagyta magát bevezetni abba a vízióba, melyet a fekete fehér fogű szörnyeteg épített fel ezzel a taggal, aki transzba esve kereste ujjaival az utat a dallamok és a világok között. az izzadságcseppek besötétitették az ingét, nekem pedig az érzékeim keresték a menekülési utat, csak nem tudtam még eldöntei azt, hogy -tól, vagy -ba. egyedi élmény volt. pervez báj.
nem haladhatok el szó nélkül a következő előadó mellett sem, aki felnőttt a feladathoz és először Teodora Enache közreműködésével, majd pedig egyedül is segített abban, hogy az előző élmény lezárása zökkenőmentes legyen.
az egyik legnehezebb dolog a zenéről nyilatkozni. a blogban nem véletlenül foglal el egy jelentős helyet, ezt teszi az életemben is. az egész családom zenélt, zenél, műveli és szereti azt, nagyképüen mondhatnám, hogy évszázadok során végigkíséri őket. gyermekkorom egyik kedvenc emléke az, amikor nagyapám vasárnap délután előveszi a harmónikát és az udvaron a nagy cseresznyefa árnyékában a család dalol, vagy amikor az első bálra készülök és a varázslatos harmónika ismét előkerül, hogy megtanulhassam az egyet jobbra egyet balra lépéseit.
mivel mákoscsusza és balettka is megtisztelt egy – egy labdával így lehetőségem van arra, hogy két listát is készítsek. az egyik pár korszakot mutat be eddigi életemből, a másik pedig az elmúlt év felfedezettjei, melyek valamiért mély érzelmi értéket hordoznak magukban.
kis n - Fejem zúgása, szemem könnye, Tornázó vágyaim tora, Ez mind, mind: ez a zongora. 