szőröstűl – bőröstűl

sztori

daydreaming

a szebb jövőről, a szebb jelenről és a szebb múltról.

I start fires.

a lányokról

érdekes eset tárult elém a hétvégén, amikor stoppolásra adtam a fejem. reméltem, hogy gyors sikerem lesz, hisz hidegre fordult az idő és be is sötétedett már egy ideje. hamarosan egy fiatal pár autója parkolt le elém és mosolyogva közölték, hogy elvinnének. örömmel néztem a kellemes utazás elé, remélve, hogy eltársalgunk majd és kicsit feldobódom az egész napi munka és rohangálás után. amint becsuktam az autót és ők ismét felhangosították a kedvemért lehalkított zenét már tudtam, hogy nem jártam mégsem valami jól. felcsendültek a ha jól ismert dallamok, manele. egyetlen örömöm az volt, hogy a kevesebb, mint 60 kilóméteres távot hamar magunk mögött hagyjuk akárcsak én ezt a kellemetlen emléket. nem lett így. útlezárás balesett miatt és így sikerült belehallgatnom mind a 72 közkedvelt számba, melyet sikerült belezsúfolni egy futó kapcsolatba.

mindezt könnyebben viseltem, mint azt, hogy felváltva dohányoztak és a pár női tagja egymás után bontotta a söröket is. már abba is beletörődtem, hogy hiába mosakodtam ki és váltottam tiszta ruhára, hisz barátaimmal szórakozni libbentem át a szomszédos városba, legfeljebb azzal állok elő, hogy én már egy füstös kocsmában melegítettem elő.

nem is olyan rég írtam arról, hogy mennyire szemmel látható a különbség nyugat és kelet között a köztisztaság tekintetében, most első kézből tapasztalhattam meg, hogy kik is azok, akik a szemetelést mesterfokon végzik. a már említett leányzó a kibontott csokis kifli, cigis doboz után a félig kiürített, de időközben felmelegedett sörös dobozt is küldte ki az éjszakába az ablakon keresztül.

gondolván, hogy már nem tud meglepni telefonálásba kezdett, hogy a hirtelen támadt szabadidőt valamivel kihasználja.

lehet én vagyok túl fiatal, de még ilyen alpári és közönséges módon nőt nem hallottam beszélni. a hab a tortán az volt, ahogyan azt ecstelte, hogy az őt nemrég elhagyó pasija micsoda szemét módon viselkedett vele. nem tudtam nem arra gondolni, hogy zsák a foltját megtalálja. minden esetre filmvászonra kívánkozó jelenet volt, amint én a hátsó ülésen próbáltam elvonatkoztatni és kellemes dolgokra gondolni, hogy ez az élmény ne határozza meg az est hangulatát, ugyanakkor hogy érzékeltessem azt, hogy én nem is vagyok jelen. még jó, hogy a nők többsége kedves, nőies, törékeny és megfelel mindama sztereotípiának, melyeket elvárunk tőlük.

bbbrrrrr…

ajánlat zugivóknak (hölgyeknek)

ezt a finomságot egy női blogon találtam. hasznos lehet instant parti cicáknak, kóros zugivóknak és mindazoknak, akik plasztikai sebészt mellőzve szeretnék mellméretüket növelni. nincs több zokni, push up szivacs, mittoménmicsoda, mert itt a vadiúj WineRack

niiiiiiiice